Hetedik fejezet - A második emeleti folyosó

Elhalkuló zsivaj, egy magasra emelt kéz jelezte, hogy hosszú beszéd következik. Évekkel ez előtt a Roxfortban tanuló diákok sora, tömege takarta el Draco szemem elől Dumbledore professzor messziről felismerhető alakját. A fiú tudta, hogy az igazgató állt elöl, de nem tudott közelebb menni hozzá, az emlék nem engedte. 

- Mint azt mindenki tudja, újra sötét erők igyekeznek birtokba venni és lerombolni Roxfortot, s én úgy vélem, nem járhatnak sikerrel, ha minden szükséges információt megadunk nektek - mocorgás, néhány suttogott szó ütötte meg Draco fülét. A Kiválasztottról lesz szó?

Draco felismerte a Griffendélesek soraiban álló Remus Lupin fiatalabbik énjét, mellette pedig ott állt James Potter, Sirius Black és Peter Pettigrew. Dumbledore hosszas hallgatásával mintha segíteni akart volna a, még számára is láthatatlan Dracon, a fiúnak volt elég ideje megkeresni azokat a személyeket is, akikről tudta, hogy jelen voltak. Jelen kellett lenniük.

Két oszlopot ment balra, ugyan olyan tejföl szőke fiatalembert pillantott meg, mint amilyen ő is volt. 

- Apa? - normál hangerővel mondta, Lucius Malfoy alakja meg sem mozdult. Mellette ott állt a tündéri szépségű Narcissa is, szorosan Lucius mellett. - Ez nem lehet igaz! 

Dumbledore professzor elcsitította a kezdetleges morajt, pálcasuhintással előidézett örvénylő, ezüstös főnix madár repülte körbe a Nagytermet. 

- Ez egy patrónus. Szükségetek lesz rá, a dementorok ellen nincs jobb védekezés. A párbajszakkörön majd...

- Voldemort ellen is ezt a gyenge, fuvallat erejű varázslatot használjuk? - susmorgott Draco mellett egy pocakos, mély hangú fiú. Őt is azonnal felismerte, Monstro apja volt az. 

- Ellene nem tudsz tenni semmit - válaszolta, bár még mindig láthatatlan volt, szavai pedig süket fülekre találtak. 

Egy pillanatra az eszébe ötlött, felesleges lenne Monstro és Crack szüleit kiokítani, hisz mindegyik a Sötét Nagyúr szolgája lett. 

- Perselus, netán van valami mondanivalód? - a levegő megfagyott, Draco vissza tartotta a lélegzetét. Dumbledore nem véletlenül szólította meg a fekete hajú fiút, aki éppen háttal volt az igazgatónak. Piton egyenesen Draco irányába nézett, úgy tűnt, láthatja őt. Perselus keserű mosollyal a Nagyterem ajtajára nézett, ezzel is üzente, ez nem a megfelelő hely. 

Dumbledore nem emiatt küldte vissza az emlékbe. Nincs itt helye most. 

Az ajtó felé vette irányát, hátával lökte ki, tekintetét nem bírta levenni a mardekáros fiúról. 

A kastélyban bolyongott, az szinte porszemekig hasonlított a mostani állapotához. Eltekintve néhány festménytől és egy lovagi páncéltól. 

Céltalannal gondolta magát egészen addig, míg egy hangos, kínnal átitatott sikítást nem hallott meg a második emeletről. Draco rohanni kezdett, már félúton volt, mikor a többi diák egy emberként rontott ki a Nagyteremből. 

Izzadt, nyakánál fojtogatta ruhájának gallérja, a mardekáros pulóverének anyaga csípte a bőrét. Hármasával szedte a lépcsőfokokat, könyökkel lökte be a folyosó és közte lévő ajtót. Itt lesz mindennek a kulcsa, most rájöhet arra, miért óvják annyira a sárvérűeket, mint szerinte kellene. 

Ismeretlen lány feküdt a padlón, vér tócsában, mozdulatlanul. Mielőtt Draco bármit is tehetett volna, a látvány kavarogni kezdett, elhomályosult. Végül teljesen eltűnt.

Draco a torkához kapott, úgy szakadt ki az emlékből. A padlóra esett, fejét beverte a márványba. Kapkodott, tágra nyílt szemekkel a plafont nézte. Megfelelő szavakat keresett, holott semmi pénzért nem vallotta volna be másnak, mit is érzett az iroda padlóján feküdve.

Félt. Rettegett, a kudarc miatt, amit okozhatott. Az a sárvérű lány - Draco biztos volt az áldozat származásában -  holtan hevert a második emeleti folyosón, ráadásul nem derült ki, ki és miért végzett vele. 

Nem okozhatott csalódást, az a családjának túl nagy veszteség lett volna. Viszont azt sem engedhette meg magának, hogy Hermione Granger is úgy végezze, mint az a lány. Az azt jelentené, hogy nem volt elég erős. 

Hermione nem végezheti úgy. 

- Nem...az nem lehet - mondta ki Draco hangosan is, hogy tisztában legyen vele. Rajta múlt minden.