2014. augusztus 7., csütörtök

Tizedik fejezet - 5 pont

- Páratlanok vagyunk mindenben, Draco - rideg hang szeli át a barlangot, amit zord fenyők és hegyek rejtenek el emberek szemei elől. - Tudod jól, mennyire fontos a családnak és persze a Minisztériumnak is, hogy jó színben tűnjünk fel. 
- Ezt egészen más úton is el lehet érni - vág közbe a fiú, apja megáll a monológja közepén. Dermesztő tekintettel néz fiára, aki ugyan olyan felbátorodottan néz a férfi szemébe. 
- A Nagyúr megköveteli. Neki nem mondhatsz ellent, s bár nem tanúsítottál korábban sem vissza utasítást, most se lenne a legjobb ötlet. 
- Hát nem érted, apám? A kezére játszunk, pontosan úgy történik minden, ahogy...
- Ahogy a Nagyúr akarja, ez így van rendjén - Lucius Malfoy intéssel hallgattatja el Dracot, fáradtan megdörzsöli orrnyergét. Kívülről lomhának, gyengének tűnik, de belülről szétveti a megfelelési vágy és büszkeség. Kevés halálfaló mondhatja el magáról, hogy hosszú évek óta szolgálja Voldemortot, mégse esett csorba a becsületén. Titkot tartanak és nyíltan felvállalják kilétüket, függ ez helyzettől és időtől. 
- A Granger lánynak ehhez mi köze? 
- Ó, ő remek csalétek a feladatodhoz. Meg van, mit kell tenned, ugye? - Draco nagyot nyel, undor keserű ízét érzi a szájában. 
- Igen, apám. 
- Helyes. Most pedig... - Lucius pálca suhintással eltünteti a barlangot elzáró fenyők csúcsait, kilátást adva ezzel a Roxfort birtokára. - Induljunk a lányért. Mihamarabb szeretnék megszabadulni tőle, ha érted, mire célzok ezzel. 

Draco riadtan ült fel ágyában, a falra akasztott órán ellenőrizte az időt. Éjjel negyed négy, hamarosan megjelennek az első napsugarak és elkezdődik borzalmas napjainak legrosszabbika. A fiú kifelé fordult, lábai a hideg kőpadlót érintették. Nem volt terve, hová is indulhatna, céltalanul vágott neki a folyosóknak. Ki kellett szellőztetni a fejét álma után, ami megtörtént, mégis kísérti őt. 
Nem tudott nemet mondani. Lehetetlennek tűnt, hogy egy hatalmas erejű varázsló akaratát elhessegesse, vagy másra hárítsa. Neki kell megtennie, és nem másnak. 
A Nagyterem üresen kongott, minden ház pont számlálója 20-nál tetőzött. De hát miért?
- Éjszakai séta, Malfoy? - ijedten kapta hátra a fejét, a már jól ismert hang gazdáját akarta köszönteni szokásos modorával. 
- Bagoly mondja verébnek, Potter - sziszegte az ijedtségtől és haragtól. Sejtette, hogy most érkezett el a megfelelő pillanat. - Nem az én ötletem volt, rendben? 
- Eszedbe ne jusson kárt tenni benne! 
- Ugyan már! Csak nem hiszed, hogy hozzá érnék egy sárvérűhöz? - köpte a szavakat, Harry rezzenéstelen arccal nézett rá. 
- Tudtommal a halálfalók nem tesznek különbséget a származásokban, nemde? 
- Ne nevezz...! - fénycsóva suhant el a fejük fölött. Így már látták egymást. Draco legnagyobb megdöbbenésére Harryn utcai ruha volt, vagyis egészen idáig a Roxforton kívül tartózkodott. 
- A hálókörletekbe! - csattant fel Mcgalagony hangja. - Melyikőjük szeretne fülkagyló lenni? Indulás! 
- Tanár nő... - Harry belekezdett a mondatába, de a boszorkány leintette.
- Öt pont a Griffendéltől és a Mardekártól is, az éjszakai randevú miatt - közönyös kifejezése, ingerültté tette a két fiút. 
Végül a fény kialudt, Draco pedig megelőzve Harryt, lesietett a Mardekár alagsorába.