2014. november 14., péntek

Tizenkettedik fejezet - Hagrid kunyhója

A reményvesztettség mind közül az egyik legrosszabb érzés. Hermione biztosra tapasztalta, hisz negyedszeri próbálkozásra se sikerült egyetlen varázsigével sem rendbe hoznia az Időnyerőt. A mágikus tárgy élettelenül, darabokban hevert az ölében, még csütörtök este is. Vészesen közeledett a Szombat, első különórájának pillanata és nem tudta, milyen módon tudassa Dumledore-ral, hogy a segítsége - talán az egyetlen - semmilyen életjelet nem ad. 
A hétfői dupla Bájitaltan óra előtti incidens óta kerülte Draco társaságát. Nehéz volt, a fiú szinte mindenhova követte, a sarkában loholt. Még ha tisztes távolságban is tette, mindig rajta tartotta a szemét. Egyedül a lány mosdóban volt egy kis nyugta, de a fiút elvakította a siker és a dicsőség halvány szikrája is. Zavartalanul benyitott a mosdóba, ha a lány nem jött ki harminc perc után sem. Az órákról sorozatban késtek, s Hermione az Időnyerő hiányában, szakköreiről már az első héten lemaradt. A tanárok egyáltalán nem voltak elnézőek vele, pedig Hermione tudta, valamennyien be vannak avatva az ügybe. Ha nem is mindannyian, remélte, hogy legalább Hagrid igen. Mivel a vadőr informáltságát csak a következő nap reggelén mérhette fel, továbbra is az Időnyerő apró részleteire koncentrált. Még akkor is, mikor Luna Lovegood csörtetett be a hálószobába. 
- Szép estét, Hermione! - köszönt, a tőle megszokott hangnemben. Luna még soha nem haragudott senkire egy percnél tovább. A lány csupa szív volt és nyugalom, nehezen lehetett kizökkenteni. Ez valamennyire megnyugtatta Hermionét. Legalább Luna nem tekint rá úgy, mint egy összeesküvőre vagy csalóra. Az utóbbi néhány napban ezekkel és még hasonló jelzőkkel illették őt. 
- Neked is, Luna. Milyen volt a vacsora? - érdeklődött a lány felé. Hermione a mai nap úgy döntött, ha kicsit is, de a sarkára áll. 
- Balhés. Sajnos a Mardekár asztalánál kis vita keveredett, ami kihatott a többiekre is... - Luna hangja úgy veszett el Hermione gondolatai közt, mint kavics a tóban. Vitáztak és még csak találgatnia sem kellett vagy gondolkodnia, Luna azonnal választ adott ki nem mondott kérdésére. - Pansy Parkinson meglehetősen hangosan tud visítani. Ha Durrfarkú szúrcsók lenne, még Draco Malfoy talárját is szénné égethette volna.
A szobára csönd telepedett. Hermione fejében kavarogtak a baljós gondolatok, míg Luna vidám dúdolásba nem kezdett. Ujjaival a fején lévő babszemekből és napraforgóból font koszorút babrálta, dallamosan hümmögve minden mozdulathoz. 
Kinyitódott a háló ajtaja, libasorban megérkezett a többi lány is. Arcukra a már megszokott undor, kétely és harag ült ki, amint látták, hogy Hermione már előttük megérkezett. Sőt, talán az egész estét a szobában gubbasztva töltötte. 
- Talán szakítottak - sutyorgott Levander Brown, mire néhány lányból pletykára éhes vihogások törtek elő. Többet akartak tudni a sztoriból, aminek lába kélhetett és bizonyára már más házakban is beszéd téma lett. 
Hermione érezte, ahogy a torkában keletkező gombóc ki akarja szorítani belőle a keserű zokogást. Minden nap átéli ezt, s bár az előző öt évben súlyosabb balesetek, tragédiák és élmények sorozatai traktálták őt, ezt mégis nehéz volt megemésztenie. 
- Nincs köztünk semmi - bukott ki belőle, mielőtt megállj!-t parancsolhatott volna magának. Parvati nyikkanást hallatott, egyszerre fordult felé szinte minden lány. Kivéve Lunát, aki még most is a babszemeivel volt elfoglalva. 
- Senki sem mondott ilyet - védekeztek sorjában, ezzel is haragot gerjesztve Hermionéban. 
A lány inkább úgy döntött, nem válaszol semmit. Nem most jött el az ideje, hogy felvilágosítsa társait és talán nem is neki kell megtennie elsősorban. 
El akart menekülni, egyedül lenni, ahogy öt perccel ez előtt is volt. De nem jutott eszébe biztonságos hely, bárhol megtalálhatják. A mosdóknál ilyenkor sorban állás szokott lenni, a könyvtár bezár, klubhelyiségük tele van házi feladatokkal foglalkozó diákokkal. A Roxfort területét nem hagyhatja el, nem is mehetne Hagrid kunyhóján túl...
Hagrid kunyhója - gondolta a lány. 
Gyávának érezte magát, mégsem tudott nemet mondani ötletének, ami egyre csak fényesebben lebegett a szeme előtt. A vadőr egészen biztos megértené őt, hisz mindig így volt. 
Mit sem törődve a bámuló tekintetekkel, táskáját tele pakolta a pénteki órarend szerint, talárját a vállára kanyarította majd minden szükséges dolog elpakolása után, óriási léptekkel hagyta el a hálókörletet. 

Tücskök ciripelése volt az egyetlen zaj, amit hallott. Hermione cipője alatt ropogott a dértől megfagyott fű, lehelete fehér foltként tünedezett el az éjszakában. Az égbolton milliónyi csillag, néhány vándorló madár és a Hold láthatta, ahogy a kőtömbök mellett elhalad. 
Sokkal nehezebb volt elhagynia a kastélyt, mint gondolta. Azt is tudta, hogy amint Dumbledore vagy Mcgalagony fülébe jut a tette, sok jóra nem számíthat. De abban a pillanatban jobb ötlet nem is juthatott volna eszébe. 
A maradék utat futva tette meg, tenyerével karjait dörzsölte a csípős hideg miatt. Fellélegezve szívta magába a tök, zöldségek és szalma enyhén rothadó szagát. Kicsit otthon érezte magát, aztán nagy bajban. 
Hagrid kunyhójában fény pislákolt, de nem csak a vadőr alakját látta a falra vetett árnyékokban. Hangok szűrődtek ki, Hermione azonnal az ablak alá hajolt, eltakarva magát egy szederbokorral. 
- Nem kockáztathatjuk meg a testi épségét, Hagrid - Dumbledore beszélt, majd csésze és asztal ütközése és csörömpölés zaja hallatszott. 
- Soha nem is akarnám, hogy baja essen. De oly' fiatal még és én nem...én nem...
- Bizonyára megfordul majd a fejében, hogy hozzád forduljon segítségért, menedékért - a varázsló hangja fáradt volt, már-már szenvedő. Mintha már sokszor elismételte volna ezt a mondatot. - Viszont mindketten tudjuk, hogy nincs biztonságosabb hely, mint a...
- A Roxfort falain belül, értem.
Hermione lélegzete kihagyott, szemeit könnyek mardosták. Ezt a lehetőséget is kilőheti, nincs esélye. Hacsak...
- Granger! - karját hirtelen ragadták meg, hátra rántották és erősen markolták két vállánál. - Meg se próbálj magyarázkodni! Az eltűnésedtől hangos minden helyiség. 
Hermione igyekezett nem arcon köpni Draco-t, aki még mindig jéghideg ujjaival szorította. Bizonyára fázhatott, mégse akadályozta meg a leleplezésben. 
- Te se akarnál ott maradni, ahol mindenki utál téged. Vagy nem érdekelne, de...
- Gyenge vagy és érzékeny! Hát nem fogod fel, hogy...? - kinyílt a kunyhó ajtaja, Draco váratlanul rántotta le - most a földre - és fogta be Hermione száját a tenyerével. 
- Minden órán a Malfoy fiúval fog megjelenni. Ez holnap reggel sem lesz másképp, Hagrid.
- Tartsam rajtuk a szemem? - a vadőr felelősségteljesen kihúzta magát.
- Épp ellenkezőleg. Bármi összekapásba vagy beszélgetésbe kezdenek, hagyd őket. Meg kell ismerniük egymást, hogy megfelelően menjen végbe minden. Biztosra veszem, hogy Ms Granger nem hagyja szó nélkül az óra elején elhangzó szavaidat, Hagrid. További szép estét! - köszönt el Dumbledore, majd miután néhány méter távolságot tett, vissza fordult. 
- Ó! - kuncogott, szakállára simítva kezét. Megláthatta őket? - kérdezte magától Hermione. Csak remélni merte, hogy nem. 
De a varázsló szemében megcsillant valami, amit még távolról is jól lehetett látni. A valóság. Az, amit Ő látott, nem pedig mások. Amit talán még Hermione vagy Draco sem vett észre eddig. 

___________________________________________________________________________

Remélhetőleg mostantól újabb rendszerességgel hozok részeket, Péntekenként vagy minden Szombat délután. 
A Cseréket, amik régebben voltak [de sikeresen eltűntek az új design miatt] újra kirakom, ha valaki jelzi. [Kommentben, sajnos, ugyanis jelenleg se chat-et se semmi egyebet nem tudok berakni oldalra.] A Rendszeres olvasók menü pontot szintén nem engedi kirakni a blogspot, ezért ezzel várok egy kicsit, hátha majd később mégis menni fog. 
További jó olvasást a 2. évad első és egyben Tizenkettedik fejezetéhez. 
R.


4 megjegyzés:

  1. Jesus, jó pár részt kellett pótolnom de juj :D Így tovább, várom a következőz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem mihamarabb hozni a folytatást. :)

      Törlés
  2. Jajj, annyira hiányzott már a történet, ez az egyik új kedvencem! Kint is van a blogomon. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, ennek örülök. :)
      Én is újra kiraklak, mert a design miatt eltűnt minden régebbi csere. :)

      Törlés