2014. március 19., szerda

Első fejezet - A Wizengamot döntése



A Malfoy kúria birtoka mentén ezüstös színű folyó kanyargott, a fű sötét zöld volt, az ég sötétebb, mint máshol. Vissza tükrözte a család nemességét, fikarcnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy aranyvérű leszármazottak éltek itt korábban. A magasba ívelő ház csúcsai ijesztő árnyékokat vetettek a földre.
- Rémálmaimban sem szerepelt ez a pillanat. Mikor egy sárvérű teszi be a lábát a mi birtokunkra, kedvesem - Lucius nem erőltette a suttogást. Hermione már nem vette magára a sértést, bírta kezelni az ilyen fajta megnyilvánulásokat. Az évek múltával egyre jobban meg tudott feledkezni a sértésekről, amik őt érhetik származása miatt. Ilyenkor mindig Dumbledore egyik mondása jutott az eszébe: Sose szégyelld a származásodat. Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni.
- Granger, sár ment a füledbe? - förmed rá Draco, már némasága is zavarta. – A harmadik emeleten lesz a szobád.
Hermione egy torokköszörüléssel tudomásul vette a tényt, majd tovább húzta bőröndjét az egyenletes pázsiton.
Alig volt ideje elbúcsúzni barátaitól, szinte kitaszigálták az ajtón. Ron és Harry szitokszavai az Odú határáig kísérték Őt, Aggasztotta Ginny is, hisz a lány semmit sem tudott hollétéről. Szülei felől nem értesült, Percy minden használható információt igyekezett elhallgatni. Egyedül Dumbledore döntésében bízott, a varázsló szerint ez volt a legmegfelelőbb eljárás. Biztos szót emelt volna, ha nem ért egyet a Minisztérium döntésével.



A hatalmas ház közelebbről még különlegesebb volt. Apró, díszes vonások tarkították a falát, évszámok, nevek tüntették fel az eddig itt élt Malfoy család felmenőit.
Fekete faajtó nyílt ki előttük, Lucius udvariasan előre engedte feleségét. Draco hezitálás nélkül adta Hermione tudtára, hogy ha nem megy be azonnal, az éjszakát akár kint is töltheti.
- Ne nyúlj semmihez! - Lucius hangját verték vissza a falak, az egész ház Mardekár színeiben úszott.
Hermione reflexszerűen húzta össze magát, bár azt tanították neki, nem kell félni a sötét varázslók házának tagjaitól...ez a ház mégis megrémisztette. A teljes behódolás és tisztelet övezte a környezetet.
Narcissa könnyedén leült az előtérben elhelyezett karosszékbe és ölében pihentette csontos kezeit. Varázspálcáját a mellette lévő asztalra helyezte, Lucius keze után nyúlt.
- Draco, vezesd fel Hermionét, kérlek! - utasításnak hangzott a kedves hangnemmel megtolt kérelem, Draco azonban nem talált kivetnivalót. Semmit mondó tekintettel haladt el a lány mellett, aki kénytelen volt követni őt. Még Ő is képes lett volna eltévedni a lépcsők és folyosók között.
A fiú léptei egyre gyorsabbak lettek, végül megállt három lépcső után. Hermione megtorpant, tágra nyílt szemmel nézett be a szobába, ami nyitott ajtóval várta.
Egyszerű ágy, sötétzöld falak, fekete gardrób és csillár. Elrettentő.
- Vacsora nyolckor van, jobb, ha pontos leszel! - azzal Draco már el is indult lefelé, magára hagyva a döbbent Hermionét.
Nem telepedett por sehova. Mintha valami varázsige hatott volna a bútorokra. A levegő tiszta volt, sehol egy apró „hiba”.
Pakolás és átöltözés után Hermione jónak látta, ha a nyakában pihenő Időnyerőt leveszi. Semmi kedve nem volt a kérdezősködéshez. Lucius eddig nem szúrta ki a McGalagonytól kapott segédeszközét, de bármikor megakadhat rajta a szeme. A talárját kihúzva a bőröndből megállapította, hogy alaposan be kell vásárolnia a tanév kezdete előtt, ameddig még egy hét áll rendelkezésére. Csak remélni merte, hogy Malfoyék is úgy tervezték, betérnek az Abszol útra.
- Nem meg mondtam? Pontosság! - Draco jelent meg az ajtóban, idegesen meredve a lányra.
– Sehol sincs óra.
– Talán varázsolj egyet magadnak! Tipikus...
- Tipikus mi? - Hermione nem hagyhatta szó nélkül, úgy érezte, most muszáj vitába szállnia. - Sárvérű? Mugliivadék?
- Griffrendéles - köpte a szót Draco, arcát elöntötte a méreg.
Hermione összepréselte száját, némán nézett a fiúra, aki kész lett volna rontást küldeni rá, hogy a falnak szegezze és ott is tartsa.
- Indulás! – a parancsolásnak nehezen engedelmeskedett, de Hermione belátta, jobban teszi, ha mostantól szót fogad, amíg itt tartózkodik.



A vacsora még az érkezésnél is kínosabb volt. Evőeszközök csörömpölésén kívül mást nem lehetett hallani. Hermione beleivott a töklevébe, Draco feje fölé képzelt egy trágyagránátot és máris visszatért a nemrég elmúlt derűs hangulata.
Úgy festett a dolog, hogy a Malfoy család rendszerint nagy beszélgetéseket szokott tartani az asztalnál, de ez az este kivételt képezett, ahogy az elkövetkezendő egy hétben meg is fog ez maradni.
– Tisztázzuk le most, az idei évre vonatkozó szabályokat – Lucius szalvétáért nyúl, rideg tekintettel nézi Hermionét. – Gondolom Te is értesültél az órarend változásáról.
– Nem, senki se szólt.
- Ez meglep, elvégre Te, mint évfolyamelső...na de hagyjuk is. A Mardekát és a Griffendél órái össze lesznek vonva, a Kviddics edzések egy időpontban történnek és nem mehetsz sehova, ha...
- Mi? Ezt nem...! - Hermione indulatosan rácsapott az asztalra, megfeledkezett arról, hol is van jelenleg. Narcissa felszisszent, Draco tenyerébe temette az arcát.
– Ha a fiam nincs veled, nem hagyod el Roxfort birtokát, nem mész le Roxmortsba és a többi!
– Azt ne mondja, hogy ez is a Minisztérium döntése! Mert kötve hinném.
- Cornelius Caramel írásban nyújtotta be, óhajtod elolvasni? - förmedt rá Lucius, Hermione bólint. A férfi, mintha felkészült volna korábban, zsebébe nyúlt és vastag borítékot húzott elő. Hermione elé dobta, a lány hevesen feltépte és olvasni kezdte.


" Tisztelt Lucius Malfoy,
A Wizengamot arra a döntésre jutott, hogy az idén bevezetett új törvény egyik alapjaként minden aranyvérű családnál elhelyezünk egy-egy, kevésbé nemes származású (sárvérű) roxforti növendéket. A lent megemlített feltételekt kell elmondania Hermione Grangernek, akit Önökhöz osztottunk be, egészen különleges kérés miatt. 

A feltételek:
• A lány nem mehet különórákra, szakkörökre, RBF felkészítőre vagy bármilyen másik programra, Draco Malfoy felügyelete nélkül.
• A Roxfort birtokát, Roxmorts falut és a Kviddics pálya lezárt részét nem látogathatja meg, hacsak az Ön fia nincs vele.
• Továbbá, minden ünnepségen, eredményhirdetésen kinevezett párjával kell megjelennie. 

A roxforti órák ebben az évben összevont tagozatokat képeznek a Griffendél és a Mardekár ház azonos évfolyamú diákjaival. 

Kérem, szíveskedjen mielőbbi választ adni, hogy elfogadja és megérti döntésünket.

Mély üdvözlettel,

Cornelius Caramel
Mágiaügyi Miniszter"



6 megjegyzés:

  1. Ez a rész is nagyon tetszett mint a többi. Alig várom már a történet folytatását! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, remélem a folytatás is tetszeni fog! :)

      Törlés
  2. Kedves író! Mikor megláttam kitéve valahol a blogodat, nagyon megörültem, mert nagyon régóta kedvencem Dramione páros, és gondoltam, akkor olvasnék egy ficet, ha már beleakadtam: és nem bántam meg! Nagyon-nagyon jól írsz, mintha a Harry Potter könyvek egyikét olvasnám. :) És az ötlet, eszméletlen jó! Remélem minél hamarabb folytatod, mert már nagyon kíváncsi vagyok a következő fejezetre :)
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shimaa! Leírhatatlanul köszönöm, nagyon igyekszem és szívből remélem, hogy nem fogok neked csalódást okozni. Jól estek a szavaid. :) X

      Törlés
  3. Ahh de jó végre egy igazi történet!! Köszönöm Istenem:)olyan eredeti az ahogyan írsz nagyon tetszik:) a szereplők szuperek bár még nem ismerem őket annyira biztos vagyok benne , hogy a személyiségük szépen fel lesz építve. Nagyon várom a következő részt!

    VálaszTörlés