2014. február 11., kedd

Prológus - Mugli családok gyermekei

Ekkor kezdődött el...



Szürke köd ereszkedett az Odú köré, tyúkok kezdtek rikácsolni, a kerti törpék orruk alatt morgolódtak a hirtelen jött hideg miatt. A kis kert kapuja nyikorogva nyílt ki Percy Weasley előtt, aki mint mindig, akkor is fontoskodva igazgatta meg öltönyét. Fintorogva lenézett sáros cipőjére, felhorkantott.
– A legrosszabb időjárás, ami erre járhat. – hóna alá csapta iratait, úgy indult meg ismét az Odú bejárata felé. Nyakkendőjét megszorította, így csaknem megfojtotta saját magát. Bekopogott az ajtón, választ nem kapott rögtön. – Anya!
– Percy drágám, jövök már, jövök! - Molly Weasley sürögve nyitotta ki az ajtót és engedte be fiát, aki egy pillantásra se méltatta az Odú egyéb részeit.
– Fontos hírrel jöttem, nem tűr halasztást! – a rozoga kanapé karfájára támaszkodott, majd le is vette  kezét, tenyerén vékony porréteg tapadt meg.
– Mondjad csak, addig főzök teát, ha kérsz.
– Nem, erre nincs időnk. Hol van Granger? - a név hallatára Molly összehúzta magát, az emeltre vezető kurta lépcsőhöz sétált.
– Hermione, lejönnél egy percre?
Barna hajzuhatag jelent meg az egyik lépcsőfordulóban, lábak gyors koppanása a gyenge fapadlón. Hermione talpig madártollasan, prüszkölve állt meg előttük, arcát vörösre festette a zavar. Igyekezte lesöpörni magáról a tollakat, de azok makacsul ragaszkodtak hozzá.
– Gondolom, Ron épp kipróbálta az új varázspálcáját - köhint Mrs Weasley és a lányra szegezte pálcáját. - Evapores! – a varázsige azonnal eltüntette az apró tollakat, kékes fényt bocsájtott ki hatását követően.
– Tehát, mint mondtam, nagyon fontos okkal jöttem ma ide - kezdett bele Percy, Hermione érdeklődve figyelte. – A Mágiaügyi Minisztérium tárgyalást hívott össze. Mondanom sem kell, nem szolgálhatok jó hírrel.
– Jaj, Percy, kérlek! – Mrs Weasley idegei akkoriban nehezen bírták a feszültséget.
– Sajnálom, Hermione. Az idén nem mehetsz vissza a Roxfortba. - a szavak leülepedtek a konyha padlójára, szinte már átlyukasztották azt. A lépcső irányából nyikkanás hallatszott, halk sustorgás. Mrs Weasley a hangok felé kapta a fejét, már ott is termett.
Hermione hang nélkül elmotyogott valamit, értetlenül nézett Percyre. Háta mögött meghallotta Ron ismerős szitkozódását, Harry szemüvegének nyekergését, ahogy a fiú igyekezte letörölni róla a port.
– Miért nem? – a lány végre meg tudott szólalni, hangja még számára is ismeretlenül csengett.
– A mugli családok gyermekeire vadásznak? - szólt közbe Ron, ezzel felhívta magára Percy figyelmét.
– Talán a Szombati Boszorkányban olvastad?
– Nem, apa mondta tegnap este. Azt hittem csak badarság az egész.
– Pedig igazat mondott. Hermione nincs biztonságban, ahogy a szülei sem – a bejárati ajtó hirtelen kicsapódott, Mr Weasley állt ott, tetőtől talpig sárosan.
– Látogatóink vannak - közölte szárazon. Percy az ablak felé hunyorgott, elhúzta a száját és abban a pillanatban már hopponált is. A helyén árnyékok jelentek meg, Hermione torkán akadt a levegő. Megismerte a három személyt, pusztán árnyékról.
– Malfoyék – tiszta utálattól fröcsögött Ron hangja, Harry bólintva egyet értett.
Kopogás hallatszott. Mrs Weasley már mozdult, de férje megelőzte és óvóan elé állt. Az ajtó egy pálcasuhintásnyi idő után kitárult magától, utat adva a vendégeknek.
– Lucius! - biccentett Mr Weasley. A tejföl szőke hajú varázsló undorodva tekintett körbe, sétabotjára nehezedve adott helyet feleségének. Pillantásra se méltatta a három fiatalt, akik igyekeztek egyre jobban kikerülni a látótérből.
– Draco, hol maradsz? Mondtam, hogy ne maradj távol, ki tudja mibe lépsz! - a figyelmeztetés után a legfiatalabbik Malfoy lépte át a küszöböt, fejét lehajtotta. Hermione kilesett Ron válla mögül, döbbenten mérte végig Dracot. A fiú sápadtabb volt és színtelenebb, mint az eddigi években.
– Drágám, sietnünk kell! - Narcissa Lucius vállára tette csontos kezét, a férfi megköszörülte a torkát.
– Granger, szedd össze a holmidat! - Hermione gyomra összeszorult, nevének hangzása egy Malfoy szájából ostorcsapásnak tűnt.
– Mi folyik itt? - Harry felbátorodott, kilépett a takarásból és a Malfoy család elé állt. – Mondják el!
– El kell vinnünk innen, akármennyire is...taszító, már csak a gondolat is.
– Remélem nem hitték, hogy bele is egyezik – Ron se hagyta ki magát a szónoklásból, barátai mellé lépett.
– Elnézést, de...
– Azt mondtam, pakolj össze! - a mennydörgő kiabálásra Draco összerándult, Hermione rá kapta a tekintetét. A fiú visszanyerte bátorságát, ami eddig csak meghanyatlott picit.
– Mi van, Granger? Írásba is benyújtsuk? - Hermione élesen beszívta a levegőt, előre lépett.
– Magukkal kell mennem? Miért?
– A Minisztérium ezt látta a legjobb döntésnek. Bevallom, én már kevésbé – Lucius vette át a szót. – Vár rád egy levél, már tegnap megkaptad volna, ha nem hozzánk küldik a baglyot.
– Dumbledore...?
– Mindenről tud és meg is fog látogatni, amint elfecsérelt ideje engedi. Most pedig, pakolj! - ellentmondást nem tűrő hangon utasította Hermionét, aki dermedten figyelte a férfit.
– A Te érdekedben, Hermione – Mr Weasley a lány mellé lépett, félre tolva Harryt és Ront. – Menj!
Draco figyelte, ahogy mindenki pattanásig feszülő idegekkel fogadja el a tényeket. A sárvérű boszorkány hozzájuk került és sok mindenről nem tudott még. Sőt, a legfontosabbat még csak nem is sejtette.


10 megjegyzés:

  1. Nem tudom említettem-e már, hogy benned egy igazi író rejtőzik?! :)
    ifjabb J. K. Rowling veszett el benned :)
    IMÁDOM már most ;)

    VálaszTörlés
  2. Úristen, sosem gondoltam volna, hogy valaki továbbviszi a Harry Potter sztorit vagy akár párhuzamosan ír róla... De gratulálok, ha Rowling ezt olvasná, büszke lenne rád! :) Remekül írsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A véleményed olvasása után elakadt a lélegzetem. Nagyon köszönöm, igazán jól esett! :)

      Törlés
  3. Szia! Mint az eddigi hozzászólók, én is CSAK jókat tudok erről mondani! Nagyon tetszik eddig, bele is kedzek a folytatásba, amint végzek ezzel a kommentel! Tényleg egy író lakozik benned, és nagyon jól megadod azt a "Harry Potter hangulatot", amiben szerintem itt mindannyian beleszerettünk.
    És innen is szeretném megköszönni, hogy ismét a Harry Potterről olvashatok, neked köszönhetően. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ne haragudj, hogy most vettem csak észre a kommented.
      Nagyon köszönöm, hihetetlenül igyekszem. :) xx

      Törlés
  4. Wááááá.....csak ennyit tudok mondani!
    Nagyon nagy Harry Potter rajongó vagyok és bevallom őszintén iszonyatosan jól írsz!Gratula.......így tovább!:)

    VálaszTörlés